Pillangó

Valódi pillangó vagyok. Jó, érdekesen hangzik a kijelentés, de komolyan ez jut eszembe, ha belegondolok az elmúlt időszakba. Olyan csodálatos változáson megyek keresztül, amiben ezidáig nem volt részem. Elkezdtem élni, szeretni és pozitívan gondolkodni, s végre, boldog vagyok. Nem, nem most lettem boldog, csak most döbbentem rá, mennyire is megváltozott minden körülöttem.
Előbb voltam egy rusnya hernyó, aki csak arra vágyott, hogy begubózzon, de addig is mindent felzabált maga körül, majd hosszan begubóztam, s végre, egy gyönyörű lepke lettem.
Ha valaki azt mondta volna nekem: Dénes, eljön az idő, amikor nem eszel húst, amikor már tojást is alig, sőt, azt, hogy Istenben is hinni fogok, hát kiröhögtem volna. Magam sem hiszem, milyen csodákban részesülök. Pedig igazán, nem is teszek érte, csak egy dolgot, szeretek, elfogadok, élek! Felszálltam a szeretet vonatára, amiről nincs kiszállás, csak visz, csak visz, csak visz, s a végén ott a kalauz, s csak a végén kell elszámolni, volt-e jegyünk.
Hálás vagyok az életnek, hogy végre pillangó lehetek, hogy kirágtam magam sötét gubómból, s gyönyörű pillangóként repdeshetek, s örvendeztetek meg másokat is ragyogásommal.