Ha harc, hát fussunk el!

Isten terel minket az utunkon. De az út rögös, porral teli, melytől nehézkesen lélegezve, zilálva fáradtan állunk meg pihenni. Picit szusszanunk, majd újult erővel folytatjuk, tudván, már nem sok van hátra, majd amikor azt hittük, jó úton vagyunk, látjuk meg a zsákutca táblát, s vagy visszafordulunk, s új utat keresünk, s újra, az általunk helyesnek vélt ösvényen megyünk tovább, vagy leülünk a tábla mellé, fogjuk a fejünket, sírva, keseregve, míg a halál meg nem vált minket.

Nagyjából 5 éve halogatjuk a költözést. Évek óta szorul a hurok a nyakunk körül, hiszen áldásként Istentől megkaptuk a szomszédot, egy 30-40 éves, alkoholista fiatalembert, akinek a szórakozása az, hogy reggeltől, amikor felkel, estig, míg lefekszik FOLYAMATOSAN bömbölteti hol Matyi és a Hegedűst, hol a Millió rózsaszál örökzöldet, vagy éppen LL Junior Rakkamofinját, vagy a szép lány vagy a legszebbik igen című slágerét. Az hagyján, hogy én nem szeretem, de sajnos, a mai napon eljutottunk odáig, hogy a kislányom sem tud aludni tőle. Alvásidőben bömbölve kel fel, s a plafon felé kiabál a picike kezecskéit rázva, és hajtogatja: Miért? Miért? Miért? Majd fél óráig sír, alig lehet megvigasztalni. Nekem hagyján, én napközben nem hallom, de csodálom a kedvesem, hogy minden nap ezt éli végig, és ember tud maradni. Arról már nem is beszélek, hogy a rossz WC je miatt, immáron a 2. falcserét is meg kell ejtenünk a fürdőszobában, hiszen évek óta húgylével áztat minket, azt pedig már csak halkan súgom, hogy egyszer, amikor a tüc-tücöt megelégelve felkopogtam a csövön, úgy visszaverte a radiátort, hogy tönkre ment a radiátora és eláztatta a nagyszobánkat, mert az állatka saját csövét verte szét. Ja igen, és amikor édesanyámmal egy ügyvédi felszólítást írtunk, szétverte a postaládámat, majd egy csomag lisztet vágott a bejárati ajtómhoz és levizelte. A legutóbb elszakadt a cérna, felmentem kértem, hogy ne zenéljen, én BAROM még fizetni is akartam érte neki, de jó szándékom jeléül én kis naiv felvittem egy üveg becherovkát, amit pár éve karácsonyra kaptam a sógoroméktól. A fiatalember közölte, hogy igazam van, ez a beszéd, miért nem így kértem, hogy ne zenéljen, és ígéri, SOHA TÖBBÉ nem lesz zene….. EZ tartott 3 napig, majd elszakadt a cérna.
A napokban döntöttem, véget vetek ennek, megpróbálom, hátha a jogállam mellettem áll, és segít. Felhívtam a rendőrséget, majd ott a polgármesteri hivatalhoz irányítottak, akik elmondták, hogy ha ilyen van, hívjam a rendőröket, vagy pedig, a szomszédokat is be lehet hívni tanúskodni. Rendben, hazafelé megálltam beszélgetni a szomszédokkal, mire állatbácsi kikiabált az ablakból „Mivan? Megint zenét akarsz hallgatni?” Majd végigrohant a lakáson, minden ablakot kinyitott és már bömbölt is a mulatós. Szerencsére délután épp minden szomszéd hazafelé jött, én pedig kihívtam a rendőröket. Erre állatbácsi lejött, félre akart hívni. Először nem mentem bele, de csak hagytam magam rábeszélni, mire közölte, hogy neki nagyon kevés a pénze, és venni akar 5 méter kábelt, hogy hallgassa a zenét fülhallgatón, mire elmagyaráztam neki, hogy vége. Akkor kérte, hogy idézem: „Akkor nincs még egy kis pálinkád?” Mire közöltem, hogy nincs, és már hívtam a rendőröket. Ekkor elment, én szóltam, hogy ne jöjjenek ki, de este fél kilenckor, miután Zoé nem aludt miatta egész nap megelégeltem, és kihívtam. Kijöttek, kedvesek aranyosak voltak, de mivel nem engedte be őket, idézem „Nem törhetik rá az ajtót” de ha baj van szóljak. A rendőrök elmentek, a zene újra szólni kezdett és olyan fél 10 körül maradt abba, ekkor ugyanis elkezdte reszelni vagy fűrészelni azt a radiátorcsövet, ami felvezet hozzá központi fűtés lévén, és mi pedig találgattuk, hogy most éppen el akarja vágni, vagy mit akar? És ez az első nap, mi lesz a végén? Úgy látszik, Isten azt akarja, hogy háborúba menjek, de inkább azt, hogy változtassak. Sajnos, ami tőlem telt, megtettem, amit lehetett, megtapasztaltam, innentől már nem az én karmám, hiába kérem Istent, és a tanítómat is, nem segítenek, s ha nem teszik, annak oka van. Lám, mégis itt az ideje költözni! Ha jobban belegondolok, hálás lehetek a sorsnak, hogy a kedvesemmel közös egyetértésben döntöttük el, hogy kiköltözünk –remélhetőleg- egy családtag lakásába falura, ami üresen áll, de ha nem sikerül, akkor bizony nehéz idők állnak előttünk. De egészen biztosan, ebből is tanulni fogunk, s ettől még erősebbek leszünk.
Kívánom mindenkinek, soha ne éljetek meg hasonló félelmeket. Soha ne rettegjetek, mit tesz veletek egy idegen. Ne hagyjátok, hogy uralkodjanak rajtatok, legyetek szabadok és boldogak! Kívánom, hogy sosem éljetek meg hasonló, fájdalmas, szomorú dolgokat, s ha megéltek, hitetek magatokban és Istenben sosem rendüljön meg. Ő mindent azért tesz velünk, hogy nekünk jó legyen, s bár nem értjük, de Ő csak vezet az úton minket. Igaz, ha elesünk, nem siet oda, és nem porol le minket, hanem keményen mutatja az utat, menjünk tovább, de legalább nem vezet félre minket.
Legyetek áldottak! Szép éjszakát.