"Prüntyi"

Szóval, apa leszek. Már tudom egy ideje, sőt, 26 nap van a szülésig. 9 hónap telt el úgy, hogy istenigazából a mai napig nem jutott el a tudatomig, mi is történik. Persze, végigjártam a vizsgálatokat, a boltokat, MINDENT a kedvesemmel, s nem holmi kispapai kötelességből, hanem mert vágytam erre a kis "jószágra" akit mi egymás között csak Prüntyinek szólítunk, mit egymás között, már szinte mindenki így ismeri Őt, holott, még nem is önálló lény. Holott, Zoé lesz, apa és anya világmindensége. Igen. Érzelgős vagyok, néhja a végletek embere, néha pedig fekete és fehér közt válogatok. De a mai napon, valahogyan, amellett, hogy halálra rémültem és tudatosult bennem, hogy igen, bármelyik nap kibukkanhat anyuból a picike (most 9 cm körüli) fejecskéje, valahogyan, megnyugodtam. Bár, Picur most ijedt meg igazán, hogy uramisten, semmi nincs kész, meg hogy nincs hálóinge és hogy a matrac és a lepedő és a kis ruha és a jajjistenem. A dolgoknak menniük kell a maguk útján. A gyermek megszületik, ha hamarabb, ha később, de előbb, utóbb kint lesz. Persze, halálosan féltem Őt és a kedvesemet is, de rossz szokásom, hogy hiszek a sorsban, s történjen akármi, annak oka van, legyen az rossz, vagy jó dolog. Élünk, ahogyan élnünk kell, változtatunk, amin úgy látjuk, változtatni kell. Most, bár beletörődve, de nyugtalanul várom a pillanatot, aggódok, féltek, óvok, amennyire tőlem telik

2008-06-28 21:54 szombat