Reggeli gondolatok.
Jó lett volna... Nagyon jó lett volna másképp élni. Szeretni tudni, már apró gyermekként. Jó lett volna, ha látom, ha érzem, ha megtanítják nekem, milyen lehet boldognak lenni. Ha nem haragot, fájdalmat és szomorúságot tanulok. Ha nem arra tanítanak, milyen úgy élni, hogy állandóan kitörni akar valaki a körforgásból, hogy nem úgy élsz, ahogyan lehetne, ahogyan kellene. Ha azt tanulom meg, milyen egymással élni. Nem egymás mellett. Csendben, fájdalmakkal teli, szavak nélkül szinte. Jó lett volna, már koránt átéreznem, már korán, míg nem késő, megtanulni szeretni. De Szeretni sosem késő, mégis. Mennyire más lett volna az élet. Ha nem harag vesz körül.... Milyen jó lett volna, ha szerettek. Mennyire vágytam rá, hogy boldog családban nőjek fel. Mennyire szerettem volna mindig, hogy boldog legyek, hogy boldogok legyetek, mint ahogyan lennetek kellett volna. De hát, ennek így kellett lennie. Nagy dolog volt megtanulni szeretni. Megtanulni, mi a szeretet. Sokan fellengzős, rózsaszín lila ködre gondolunk. Sőt, sokan, ha megkérjük, mondja el, mi az a szeretet, nem is tudjuk elmondani? Miért? Mert nem éltük meg. Mert sokan nem értjük. Mert sosem láttuk. S csak akkor jövünk rá, milyen szeretni igazán, ha megtaláljuk azt, akit szeretni tudunk. Én tudom már évek óta, már érzem, hogy létezik egyáltalán ez az érzés. S ahogyan egyre jobban érzem, fog el egyre nagyobb szomorúság, hogy miért? Miért nem adatott ez meg már gyermekkoromban? Persze, az utat nekem is végig kell járni, de mennyire másképpen is történhetett volna ez. Ha az út nem rögökkel van kirakva, melyeken botladozva, bukdácsolva jutok el a végig. Ha az-az út egyenes, egyenletes, sima, szép, szeretettel kikövezett.....
Jó lett volna...2009-07-10 07:16 péntek
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése