Sokáig kerestem az utamat. Apró gyermekkoromtól érdekelt valami, amit tudatosan csak nagyjából olyan 20 évesen kezdtem kutatni, s hinni benne, majd a kedvesem hatására felnyílt a szemem, s fogtam fel mindazt, mit addig, bár láttam, tapasztaltam, megéltem, nem tudtam megmagyarázni, mit, miért. Régóta úgy éreztem fuldoklom. Kerestem azt a valamit, amihez tartozom, szinte megszállottként, bár, nem tudtam róla, hogy ennek mi az oka, s hogy mi az, amit keresek. Egy napon, pontosan édesanyám betegségének kiderülésekor, reggel egy szó lüktetett a fejemben. Wicca. Találkoztam már régen vele, de akkor, humbukknak gondoltam, külsőségekre sokat adó, áltudománynak, de amint elkezdtem egyre jobban utána érdeklődni, jöttem rá, mennyire is ez, amit kerestem, amitben hittem, ahogyan a világot láttam és gondolom. Majd, ahogyan mélyedek bele egyre jobban a boszorkányság világában, ráz ki a hideg, tanulmányaim alatt, hogy mennyire is ebben és így hittem, amit és ahogyan a wicca tanít. Átalakult a világszemléletem, kiegyensúlyozottabb vagyok, tisztelek minden életet, csodálom a természetet, s megtanultam elfogadni. Megnyugodtam. Mi több, tegnap felhívtam azt, akiről többek közt az igaz, vagy hamisban is írtam, aki megbántott, sőt, édesapámmal is elkezdtem idő közben beszélni.
A tegnapi naptól -bár lélekben már időtlen idő óta- hivatalosan is Wicca lettem, a KWHE tagjaként. Most hosszú, életeken át tartó tanulás kezdődik, s változás, mely nem kényszer és erőltetés hatására történik velem. Változás, ami valahol csoda, hiszen nem gondoltam volna, mennyire más vagyok, mint aminke hosszú éveken át látom magam.
2009-02-06 06:08 péntek
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése